A jelenleg négycsillagos szállóként működő kastélyt Podmaniczky Levente építette 1868-ban, késő klasszicista stílusban. A klasszicista stílus jegyeit képviseli a portikuszos, timpanonban végződő főbejárat, a lizéniás ablakok és a boltíves beltér is. A kastély a majorsági épületcsoport dél-keleti oldalán épült, parkja kelet és dél felől csatlakozik hozzá.

A kastély nem fő lakhelye volt a családnak, hanem téli, vadászrezidenciaként funkcionált. A XX. század legelején a kastély híressé vált fegyver-, könyv-, porcelán- és acélmetszet gyűjteményéről, illetve az épületet körülölelő 13 hektáros parkot a híres díszkertek között emlegették.

A Podmaniczky örökség

Podmaniczky Levente haláláig, 1913-ig használta a fenyőharaszti kastélyt, majd a két világháború között a Hatvany-Deutsch család bérelte. A II. világháború utáni zűrzavar a kastélyra is rányomta bélyegét, hiszen egymást követték a különböző használók, kezelők, és az épület a legelképesztőbb funkciókat töltött be. A hatvani Cukorgyár célgazdasága volt, majd a Honvédség használta a mezőgazdasági munkák idején. 1974-ben az épület kezelését a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdasága vette át, és idényjellegű diákszállássá alakította. 1976-ban növény-védőszer raktárt alakítottak ki benne. Ez az átalakítás elsősorban a gazdasági épületet érintette. 1981-ben a Gödöllői Állami Gazdaság volt a tulajdonos és irodahelyiségeket alakított ki a főépületben. A 80-as évek elején a Magyar Televízió kiöregedett állatainak tartásra használta a főépület pinceszinti helyiségeit. A főépület északi végében működött egy ideig a majorság orvosi rendelője is.

A Podmaniczky család által összegyűjtött és méltán híressé vált értékeknek, javaknak sajnos ma már nyoma sincs. Az elhanyagolt, romos állapotba került épületet a Chemolimpex Vállalat vásárolta meg illetve a felújítást is a cég kezdeményezte 1987-ben. Jelenleg a Budapesti Ingatlan Fejlesztési és Hasznosítási Nyrt. üzemelteti 1994 óta.

 

 

A Podmaniczky család története

A Podmaniczky család Trencsén vármegye egyik legrégebbi családja, nevét a Vágh-Beszterce szomszédságában fekvő Podmanin helységtől vette.

A család ősei a XIV. században még a vágh-besztercei vár dárdás őrségéhez tartoztak, ekkor már nemesek voltak. Podmaniczky Antal és családja Albert királytól nyertek adományt a vágh-besztercei uradalomra, melyhez Podmanin is tartozott. Mátyás király Podmaniczky Lászlónak új adományt adott. A XV. században több birtokadományt és birtokmegerősítő oklevelet is kaptak.

Podmaniczky János 1502-1506 között II. Ulászló királytól bárói címet nyer, ekkor királyi főkamarásmester volt. László testvére Podmaniczky I. István 1505-től 1528-ig nyirtai püspök volt, Mihály pedig a XVI. században az ország viharos eseményeiben játszott jelentős szerepet, majd Mohácsnál a királlyal a Csele patakba veszett. Mihály vitte tovább a családot. Fiai közül Rafael játszott kiválóbb szerepet, gyakran háborgatva rablásaival a Dunántúl vidékét. Rafael 1558-ban halt meg, s utána a XVII. század első feléig a család eltűnik a történelem színpadjáról, majd 1646-ban Podmaniczky Gábor személyében tűnik föl ismét Zólyom megyében. Ekkor a Podmaniczky család már széltében virágzott. Nincs rá adat, de valószínűleg I. István nyitrai püspöktől származik a későbbi aszódi Podmaniczky család.

I. Jánosnak a fiai II. János (1788) és I. Sándor (1786) Mária Terézia által emeltettek a bárok sorába, de a báróságot csak 1783-ban hirdették ki, mert a források addig “de eadem”, azaz podmanini előnévvel jelölték a családot. Az említett I. János Osztroluczky Judittal kötött házassága révén vette fel az aszódi prédikátumot. A török visszaszorítása után felszabadult országrészre, délre telepedett le a család. Ez a jelenség a korszakban korántsem egyedülálló, inkább általánosnak mondható. Itt két ágra szakadt a család. A család leghíresebb tagjának Podmaniczky Frigyes bárónak emlékirataiból is kitűnik, hogy a két ág a János és a Sándor ág voltak.

A Sándor ágból származik Podmaniczky Frigyes báró, a XIX. századi Pest jellegzetes személyisége, a János ágból az a Podmaniczky Levente, akinek nevéhez a fenyőharasztpusztai kastély építése fűződik.

II. János, Levente dédapja nagy tudású férfi volt, aki aszódi kastélyában jelentős könyvtárat gyűjtött össze. A XIX. század második felében az úgynevezett Sándor ág elszegényedett. Frigyes és Ármin kénytelenek voltak pénzzé tenni minden ingó és ingatlan vagyonukat. Podmaniczky Levente vásárolta meg azt a fegyver-, kép- és acélmetszet-gyűjteményt, melyet a Sándor ág őse I. Sándor gyűjtött össze. Podmaniczky Frigyes emlékirataiban a kiterjedt család nemes, segítőszándékú gesztusának nevezi az esetet. Innen származhatott tehát az az értékes gyűjtemény, melynek őrzési helye a fenyőharasztpusztai kastély volt, hiszen 1939-ben is még fegyver-, porcellán- és metszetgyűjteményéről volt nevezetes a kastély.

“…kb. 1000 kötetes könyvtár, érdekes régi fegyvergyűjtemény, kb. 500 db angol, francia, német és németalföldi régi acélmetszet, közöttük színesek és magyar vonatkozásúak is, valamint egy szép Alt-Wien gyűjtemény…” – írja Borovszy Samu 1910-ben megjelent vármegye monográfjában. Ugyanitt a kastély parkját a híres díszkertek között tartja számon.

 

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás